Cikk forrása: Múlt-kor

Kutatók rájöttek, hogyan segítette mérnökei találékonysága Nagy Sándort egy megerősített sziget, Türosz bevételénél. A makedón seregek által véghezvitt munka meghatározta a térség mai képét – végső soron nekik köszönhető, hogy Türosz szigetéből mára félsziget lett.

A mai Libanon területén található Türosz városát Kr. e. 2750 körül alapították, és eleinte két részre tagolódott. Maga Türosz egy szigeten volt, és elkülönült a szárazföldön található, Usu nevű településtől. A természetes tengeri kikötő mind kereskedelmi, mind stratégiai szempontból fontos volt, és a térségbeli domináns kultúrák közül többnek is sikerült elfoglalnia az évszázadok során. Kr. e. 332 körül Nagy Sándor és csapatai érkeztek a városhoz.

A kutatók sokáig nem tudtak rájönni, pontosan hogyan sikerült Nagy Sándor seregének a szigetre jutnia, azonban a földtani kutatások és új számítógépes modellezés segítségével sikerült megbizonyosodniuk arról, hogy Nagy Sándor katonai vezetői tehetségének egyik ragyogó példájával állnak szemben. A kutatás vezetője, Nick Marriner a francia Aix-Marseille Egyetemről, elmondta: Nagy Sándor idejében a tengeri híd kiépítése gyakorlatilag lehetetlen mérnöki vállalkozás lett volna, így a makedón sereg valamilyen más úton érkezhetett a szigetre.

A makedónok tenger felőli támadása Türosz ellen Kr. e. 332-ben

Marriner és csapata földtani fúrásokat végeztek a Türoszt (mai nevén Szúrt) napjainkban a szárazföldhöz kapcsoló félszigeten, és megvizsgálták a felhalmozódott üledékrétegeket, amelyek alkotják. Az utóbbi 10 000 évben történt változásokra koncentráltak. A minták alapján felállítottak egy számítógépes modellt, amely a bevitt adatokból rekonstruálni tudta a különféle korok árapály- és áramlásmintáit.

Az egyik dolog, amelyre fény derült, az a tény, hogy körülbelül 3000 évvel ezelőtt megnőtt az erdőtlenítés a szigeten, amelynek eredményeképpen a legfelső földréteg egyre nagyobb eróziónak indult – azaz fokozatosan a tengerbe omlott. A fúrások által vett mintákból tisztán kimutatható, hogy a sziget szárazföld felé eső, tengeri áramlatoktól védettebb oldalán ez az üledék idővel egy hosszú, keskeny víz alatti homokzátonyt alkotott a szárazföld irányába. E zátony létrejöttét elősegítette továbbá a tengerszint-emelkedés körülbelül 4000 évvel ezelőtt kezdődött lassulása.

A francia légierő által Türoszról készített kép 1934-ből

E keskeny, felszín alatti töltést használták ki Nagy Sándor és mérnökei arra, hogy utat, vagy legalábbis töltésutat hozzanak létre a szárazföld és Türosz szigete között. Amikor a sereg megérkezett a partra, a makedón mérnökök megtalálták a homokzátonyt, amely majdnem a szárazföldig kiért, és egy-két méter víz alatt volt. A makedónok a töltésutat faanyag, kövek, és törmelék felhalmozásával hozták létre, amelyet mind a homokzátonyra tettek.

Kizárólag a szárazföld felől dolgozhattak, ami szintén kihívást jelenthetett. A makedón sereg azonban kitartóan dolgozott, és hét hónapnyi ostromállapotot követően Nagy Sándor serege élén átkelt a töltésúton Türosz szigetére. Nem ebből az irányból törték ugyan át a falakat, de kiváló elterelő hadművelet volt a hajókon érkező további csapatok sikerének biztosításához.

Türosz (Szúr) napjainkban

A Türosznál szerzett tapasztalatok szolgálták aztán ismét Nagy Sándort, amikor az Egyiptomban általa alapított Alexandria városát akarta összekötni Pharosz szigetével, ahol később a híres világítótorony is épült. A tudósok úgy becsülik, a türoszi töltésút újkorában körülbelül 200 görög láb, azaz körülbelül 60 méter széles lehetett. Nagy hatása volt a környező tengerre – a töltés két oldalán öblök alakultak ki, melyek maguk is idővel egyre jobban felteltek üledékkel, mivel nem volt már áramlat, hogy elhordja az üledéket. Így aztán mára körülbelül 65 000 négyzetméter szárazföld jött létre, amelyet ma a széles félszigetként ismerünk.

Türosz ostroma ugyan történelmi szempontból nem bír nagy jelentőséggel, de a mérnöki teljesítmény, amely sikeréhez kellett, különösen az ókorban figyelemreméltó. A makedón seregnek nem álltak ugyanis rendelkezésére modern gépek, amelyekkel megkönnyíthették volna a munkát, így azt többnyire állati és emberi erővel voltak kénytelenek végrehajtani. Nagy Sándor itt ismételten bizonyíthatta a világ előtt, hogy nem ismer lehetetlent.

Fotó: Pinterest

A több mint félmillió darabot számláló gyűjteményben 7 kódexet, 18 kódex-töredéket, 33 ősnyomtatványt és 1430 régi magyar könyvet őriznek, a mintegy 500 éves könyvtárban. A könyvtár az 1530-as években kezdte meg működését, története során pedig olyan mecénásai voltak, mint a Rákóczi vagy a Lórántffy család.

A cikk forrása: Múlt-kor

Az ókori régiségek igen komoly szerepet játszottak a görög-amerikai kapcsolatokban a II. világháború után, mint diplomáciai ajándékok. Ezt a nem mindennapi témát kutatja az Egyesült Államokban Nassos Papalexandrou művészettörténész, aki a Getty Intézet blogján számol be kutatási eredményeiről.

Az 1940-es évek végén felértékelődött a szerepe az antik műtárgyaknak Amerikában, az amerikai elnökök és más magas rangú hivatalnokok rendszeresen kaptak régészeti leleteket diplomáciai ajándékként, amivel az adott látogatás fő célját kívánta aláhúzni a görög fél. Ezeket a tárgyakat igen gondosan válogatták ki: nemcsak ókori régiségek voltak, hanem a görög állam, mint a nyugati demokráciák őse jelent meg bennük. Átadásukra alaposan koreografált szertartások keretében került sor politikusok, a sajtó és a görög-amerikai kolónia képviselői jelenlétében. A többnyire elnöki gyűjteményekbe, könyvtárakba került régiségek eddig valahogy elkerülték a tudományos világ figyelmét, végül mégis akadt, aki felfedezte magának ezt a nem mindennapi területet. Athanasio „Nassos” Papalexandrou, a University of Texas Austin oktatója akkor kezdett kutatni, amikor tudomást szerzett egy geometrikus attikai amphoráról (Kr. e. 900-700) a Sam Rayburn Könyvtár és Múzeumban a texasi Bonhamben. Hogyan kerül egy görög amfora egy texasi kisvárosba? – tette fel a kérdést. Aki keres, az talál: az attikai kerámiát 1949-ben ajándékozta egy görög delegáció Sam Rayburnnek, a képviselőház demokrata elnökének azért, hogy támogatta a Marshall-tervet, ami nagyban segítette Görögország talpra állását a II. világháború után.

Ekkortól vált rendszeressé a görög régiségek, vagy régiségek inspirálta modern alkotások ajándékozása a görög-amerikai diplomáciai kapcsolatokban. Lyndon B. Johnson elnök nagyszámú antik műtárgyat kapott görög államfőktől éppúgy mint olasz, izraeli és török méltóságoktól is.

A nagyszámú műtárgy között a kerámiaedények vannak túlsúlyban, azok közül is a minőségibb áru a jellemzőbb. 1992 óta minden diplomáciai ajándékot, amelyet amerikai hivatalnokok kaptak, számon tartják az ún. Federal Registerben, ahol külön feljegyzik az ajándékozás körülményeit, az ajándék értékét, és hogy miért fogadták el a tárgyat. Az indok többnyire az, hogy „a nem-elfogadás zavart okozott volna az adományozó és az amerikai kormány között”.

A kutató megfigyelte, hogy milyen érzékenyen lettek kiválasztva a tárgyak az ideológiai üzenetek továbbítására. Volt rá példa, hogy a tárgyat is módosították, hogy jobban illeszkedjen az alkalomhoz. Az athéni akropoliszon állt Athéna Niké templom egy építészeti elemére ráírták a görög „proxenos” szót, aki egyfajta „tiszteletbeli konzul” volt a klasszikus kori Athénban. A követ Harry S. Truman elnök kapta. Fontos tudni az ajándék jelentőségének megértéséhez, hogy a modern kori görög államban szent területként tekintenek az athéni akropoliszra.

A görögök gyönyörű ókori tárgyakkal árasztották el Truman és Eisenhower elnököket is, míg John F. Kennedy egy, az ókorban kereskedelmi csomagolóanyagként használatos, nehéz, önmagában esztétikai értéket nem képviselő római kori és középkori amforákat kapott ajándékba. Papalexandrou szerint Kostas Karamanlis görög miniszterelnök, aki üzleti és kereskedelmi tárgyalások céljából érkezett az Egyesült Államokba ezzel a gesztussal küldetése fő célját kívánta hangsúlyozni. A görög kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy bizonyos értelemben a trójai faló is diplomáciai ajándék volt, de szerencsére a 20. századi görög régiségek merőben más célból kerültek Amerikába.

Fotó: Pinterest

A Portugáliában található, barokk stílusú könyvtár a XVIII. században épült, V. János király uralkodása alatt, ma az Egyetem része, a város egyik fő turistalátványossága.