Világbirodalom rekordidő alatt

De mi lett volna, ha hívei megfogadják Nagy Sándor intelmét? "Természetesen azonnal megindult volna a harc, hogy ezt kire értette" - szögezi le Philip Freeman, a decorahi (Iowa, USA) Luther College ókorkutatója, a Nagy Sándor című könyv szerzője. "Persze ettől függetlenül is nagy küzdelem alakult ki hadvezérei között, akik végül felosztották egymás között a birodalmat" - teszi hozzá.

A világhódító Nagy Sándor birodalma a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig, a mai Pakisztánig terjedt és mintegy 5,2 millió négyzetkilométert ölelt fel. Ugyan a Római Birodalom ennél nagyobb volt (legnagyobb kiterjedése, Traianus császár uralma idején körülbelül 5 900 000 km² szárazföldi területre terjedt ki), a makedón király példátlanul gyorsan, mindössze 13 év alatt hajtotta igába a fél világot.

Mikor i.e. 323. június 11-én az uralkodó váratlanul elhunyt Babilonban, birodalmának sorsa, jelesül a trónutódlás kérdése, igen bizonytalan volt. Egyetlen fia, IV. Alexandrosz csak halála után született meg, s mivel nem jelölt ki örököst maga után - ő, aki mindig mindenre számított, csak arra az egyre nem, hogy meghalhat - , szinte elhunyta pillanatában megindult az önjelölt örökösök, a diadokhoszok között a harc az örökségért, s akik még a 12. születésnapja előtt titokban megölették Alexandroszt és anyját, ezzel pedig kihalt Nagy Sándor dinasztiája.

Az így keletkezett hatalmi vákuumot a diadokhoszok töltötték be, méghozzá a birodalom felosztásával: Kasszandrosz Makedóniát és Görögország európai részét szerezte meg, és megalapította az Antigonidák uralmát; a később meggyilkolt Lüszimakhosz Kis-Ázsiában és Trákiában alapított birodalmat, Szeleukosz Mezopotámiában és Szíriában jutott hatalomra, míg Egyiptom Ptolemaioszé lett. (A birodalom romjain több kisebb állam is létrejött: Pergamon, Bithünia, Kappadókia, és egyes görög területeknek is sikerült megőrizniük függetlenségüket, mint Krétának és Rodosznak.)

Történelmietlen kérdés, de érdemes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha Nagy Sándor örököst jelöl ki, akinek sikerül folytatnia a hódításokat, vagy legalábbis - minden, az ellenőrzése alatt levő területek nagyságából fakadó nehézség ellenére - egyben tudja tartani a hatalmas birodalmat?

A történészek szerint kizárt, hogy a makedón birodalom egy új vezetővel sikerrel tudta volna folytatni az addigi példátlanul gyors és messzemenőkig sikeres expanziót. Ennek egyik oka, hogy egyik diadokhosz sem rendelkezett azzal a karizmával és tehetséggel, ami Nagy Sándort a történelem valaha élt egyik - ha nem a - legnagyobb hadvezérévé tette. "Ha sikerült volna is egyetlen személynek a birodalom élére állnia, az valószínűleg azonnal szétesik" - vallja a már idézett Freeman, hozzátéve: "Egyik diadokhosz sem volt olyan tehetséges és eszes, mint Nagy Sándor".

Se Róma, se Európa

Elképzelhető azonban, hogy Alexandrosz nem akart bizonytalanságot teremteni az öröklést illetően, s vezírjét, Perdikkaszt szánta utódjának, vallja James Romm, a New York-i Bard College kutatója, a négy éve megjelent Szellemek a trónon: Nagy Sándor halála és a trónviszályok című könyv szerzője. Ám Perdikkasz sem volt sokkal szerencsésebb, hiszen 2-3 évvel a makedón király halála után, a Ptolemaiosz ellen indított támadás során saját tisztjei ölték meg Egyiptomban. Romm szerint Perdikkasz esete is azt mutatja, hogy Nagy Sándor váratlan elhunyta miatt elkerülhetetlen volt a trónviszály.

Kérdés, hogy milyen hatással lett volna egy esetleges törvényesen kijelölt trónörökös a világpolitikai folyamatokra. Történészek szerint egy erős, szuverenitásában nem korlátozott, s a hatalmi harcok által nem gyengített uralkodó Róma létét is fenyegette volna. Egy jól időzített invázióval könnyű győzelmet arathattak volna az akkor a szamnisz háborúk (i.e. 343-290) miatt erőforrásait tekintve meggyengült város felett, megakadályozva a Római Birodalom megerősödését és felemelkedését - állítja Kenneth Sacks, a Brown Egyetem (Rhode Island) történésze.

Sőt, ha a makedónok valóban megindítják az elkerülhetetlennek tűnő támadást Róma ellen, úgy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám története is máshogy alakul. Ami például a zsidókat illeti, könnyen lehet, hogy a birodalomban élők asszimilációja is sokkal erősebb lett volna, mint ma, a görög szokásokat akkor ugyanis a zsidóság egy része felvette. A hellenizált zsidók kevésbé szigorúan tartották be étkezési szokásaikat, a körülmetélés előtt álló fiúk szülei pedig komoly vallási-erkölcsi dilemmával szembesülhettek, hiszen a görög gymnasiumban - mint tudvalevő - meztelenül sportoltak, és ez a zsidó gyerekek számára is kényes kérdés volt.

A példák hosszasan sorolhatók, ugyanis ha nincs Róma, nem ismerjük a római technológia vívmányait - így a vízvezetéket, vagy éppen a betont -, de ha a makedón birodalom fennmarad, a mai határok is másképp festenének. "Ha nincs Római Birodalom, nincs az az Európa, amit a mai formájában ismerünk" - így Sacks. "Ki tudja, mi történik Európával: nem lesz keresztény, de ha mondjuk a vallás meg is marad, biztosan nem terjed el Európában. Mint szekta, a Közel-Keleten tovább él, már ha ki nem hal".