Mi lett volna, ha örököst jelöl ki Nagy Sándor?

Cikk forrása: Múlt-kor

Mikor i.e. 323 júniusában a korábban a fél világot uralma alá hajtó makedón uralkodó, Nagy Sándor a halálos ágyán feküdt, a krónikák szerint hadvezérei a 32 éves király fölé hajoltak, azt tudakolván, hogy kire akarja hagyni hatalmas, a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig terjedő birodalmát. "A legerősebbre" - válaszolta lakonikus bölcsességgel Alexandrosz, aki i.e. 323. június 11-én, körülbelül öt órakor, rövid, de annál eredményesebb uralkodását követően távozott az élők sorából.

Nagy Sándor

Világbirodalom rekordidő alatt

De mi lett volna, ha hívei megfogadják Nagy Sándor intelmét? "Természetesen azonnal megindult volna a harc, hogy ezt kire értette" - szögezi le Philip Freeman, a decorahi (Iowa, USA) Luther College ókorkutatója, a Nagy Sándor című könyv szerzője. "Persze ettől függetlenül is nagy küzdelem alakult ki hadvezérei között, akik végül felosztották egymás között a birodalmat" - teszi hozzá.

A világhódító Nagy Sándor birodalma a Peloponnészosztól az indiai szubkontinensig, a mai Pakisztánig terjedt és mintegy 5,2 millió négyzetkilométert ölelt fel. Ugyan a Római Birodalom ennél nagyobb volt (legnagyobb kiterjedése, Traianus császár uralma idején körülbelül 5 900 000 km² szárazföldi területre terjedt ki), a makedón király példátlanul gyorsan, mindössze 13 év alatt hajtotta igába a fél világot.

Mikor i.e. 323. június 11-én az uralkodó váratlanul elhunyt Babilonban, birodalmának sorsa, jelesül a trónutódlás kérdése, igen bizonytalan volt. Egyetlen fia, IV. Alexandrosz csak halála után született meg, s mivel nem jelölt ki örököst maga után - ő, aki mindig mindenre számított, csak arra az egyre nem, hogy meghalhat - , szinte elhunyta pillanatában megindult az önjelölt örökösök, a diadokhoszok között a harc az örökségért, s akik még a 12. születésnapja előtt titokban megölették Alexandroszt és anyját, ezzel pedig kihalt Nagy Sándor dinasztiája.

Az így keletkezett hatalmi vákuumot a diadokhoszok töltötték be, méghozzá a birodalom felosztásával: Kasszandrosz Makedóniát és Görögország európai részét szerezte meg, és megalapította az Antigonidák uralmát; a később meggyilkolt Lüszimakhosz Kis-Ázsiában és Trákiában alapított birodalmat, Szeleukosz Mezopotámiában és Szíriában jutott hatalomra, míg Egyiptom Ptolemaioszé lett. (A birodalom romjain több kisebb állam is létrejött: Pergamon, Bithünia, Kappadókia, és egyes görög területeknek is sikerült megőrizniük függetlenségüket, mint Krétának és Rodosznak.)

Történelmietlen kérdés, de érdemes eljátszani a gondolattal: mi lett volna, ha Nagy Sándor örököst jelöl ki, akinek sikerül folytatnia a hódításokat, vagy legalábbis - minden, az ellenőrzése alatt levő területek nagyságából fakadó nehézség ellenére - egyben tudja tartani a hatalmas birodalmat?

A történészek szerint kizárt, hogy a makedón birodalom egy új vezetővel sikerrel tudta volna folytatni az addigi példátlanul gyors és messzemenőkig sikeres expanziót. Ennek egyik oka, hogy egyik diadokhosz sem rendelkezett azzal a karizmával és tehetséggel, ami Nagy Sándort a történelem valaha élt egyik - ha nem a - legnagyobb hadvezérévé tette. "Ha sikerült volna is egyetlen személynek a birodalom élére állnia, az valószínűleg azonnal szétesik" - vallja a már idézett Freeman, hozzátéve: "Egyik diadokhosz sem volt olyan tehetséges és eszes, mint Nagy Sándor".

Se Róma, se Európa

Elképzelhető azonban, hogy Alexandrosz nem akart bizonytalanságot teremteni az öröklést illetően, s vezírjét, Perdikkaszt szánta utódjának, vallja James Romm, a New York-i Bard College kutatója, a négy éve megjelent Szellemek a trónon: Nagy Sándor halála és a trónviszályok című könyv szerzője. Ám Perdikkasz sem volt sokkal szerencsésebb, hiszen 2-3 évvel a makedón király halála után, a Ptolemaiosz ellen indított támadás során saját tisztjei ölték meg Egyiptomban. Romm szerint Perdikkasz esete is azt mutatja, hogy Nagy Sándor váratlan elhunyta miatt elkerülhetetlen volt a trónviszály.

Kérdés, hogy milyen hatással lett volna egy esetleges törvényesen kijelölt trónörökös a világpolitikai folyamatokra. Történészek szerint egy erős, szuverenitásában nem korlátozott, s a hatalmi harcok által nem gyengített uralkodó Róma létét is fenyegette volna. Egy jól időzített invázióval könnyű győzelmet arathattak volna az akkor a szamnisz háborúk (i.e. 343-290) miatt erőforrásait tekintve meggyengült város felett, megakadályozva a Római Birodalom megerősödését és felemelkedését - állítja Kenneth Sacks, a Brown Egyetem (Rhode Island) történésze.

Sőt, ha a makedónok valóban megindítják az elkerülhetetlennek tűnő támadást Róma ellen, úgy a zsidóság, a kereszténység és az iszlám története is máshogy alakul. Ami például a zsidókat illeti, könnyen lehet, hogy a birodalomban élők asszimilációja is sokkal erősebb lett volna, mint ma, a görög szokásokat akkor ugyanis a zsidóság egy része felvette. A hellenizált zsidók kevésbé szigorúan tartották be étkezési szokásaikat, a körülmetélés előtt álló fiúk szülei pedig komoly vallási-erkölcsi dilemmával szembesülhettek, hiszen a görög gymnasiumban - mint tudvalevő - meztelenül sportoltak, és ez a zsidó gyerekek számára is kényes kérdés volt.

A példák hosszasan sorolhatók, ugyanis ha nincs Róma, nem ismerjük a római technológia vívmányait - így a vízvezetéket, vagy éppen a betont -, de ha a makedón birodalom fennmarad, a mai határok is másképp festenének. "Ha nincs Római Birodalom, nincs az az Európa, amit a mai formájában ismerünk" - így Sacks. "Ki tudja, mi történik Európával: nem lesz keresztény, de ha mondjuk a vallás meg is marad, biztosan nem terjed el Európában. Mint szekta, a Közel-Keleten tovább él, már ha ki nem hal".