Μέσα στὸ φῶς σου γίνομαι πουλὶ
καὶ τραγουδῶ ὅλη μέρα σὰν τὸ σπίνο.
Μίας πεταλούδας παίρνω τὰ φτερὰ
τὰ θεῖα καὶ ὁλόασπρα σὰν τὸ νέο τὸ κρίνο.

Σφαλῶ τὰ βλέφαρά μου, ἐντός μου φῶς.
Τ᾿ ἀνοίγω, φῶς παντοῦ, ὅλο φῶς τριγύρα.
Καὶ λέω: «Ἥλιε, τί θάνατος λαμπρὸς
μὲς σὲ μιὰ τέτοια θεία φωτοπλημμύρα!»

Madárrá válok fényed áramán,
mint a csíz, dalolok egész nap;
pillangó isteni szárnya ruhám,
havával friss liliomoknak.

Szemhéjam lezárom: bennem a fény.
Nyitom: fény árad körülöttem.
S mondom: Ó, Nap, ily vég legyen enyém,
ily végtelen, szent fényözönben!

Fordította: Tandori Dezső