A cikk forrása: Múlt-kor

Thuküdidész (körülbelül Kr. e. 460 – Kr. e. 400) volt a „tudományos történetírás” atyja

Thuküdidész

A nagy nevű athéni történetíró, politikai filozófus és katonai vezető (sztratégosz), Thuküdidész legfőképpen „A peloponnészoszi háború” című művéről ismert. E meghatározó történeti munkának köszönhetően a „tudományos történetírás” atyjának tartják. Precíz kutatómunkája, szemtanúk elbeszéléseire való támaszkodása, bizonyítékgyűjtése, és az ok-okozati összefüggések feltárása meglehetősen különbözik a korábbi görög történeti művektől.

Hérodotosszal ellentétben Thuküdidésznél nincsenek isteni közbeavatkozások, és nem szól az általa feldolgozott események idejének művészetéről, irodalmáról és társadalmi kontextusáról sem. Ehelyett a megtörtént eseményekre fókuszál, kihagyva azt, amit jelentéktelennek vagy haszontalannak tartott.

Thuküdidész művének a politikai realizmust pártoló, „Méloszi párbeszéd” című része napjainkban is a nemzetközi kapcsolatok elméletének úttörő munkájának számít, míg „Periklész gyászbeszéde” a politikai elmélet, a történelem és a klasszika egyik alapműve napjainkban is. E beszéd szolgált alapul Abraham Lincoln amerikai elnök 1863-as gettysburgi beszédéhez. A gyászbeszéd, ahogy más lejegyzett beszédek Thuküdidész művében, nem magát az elhangzott orációt, hanem annak tartalmát közli az olvasóval.

Fotó: Pinterest

A New Yorkban található Public Library (Közkönyvtár) olvasóterme számos film kedvelt helyszíne: A szellemirtók, a Pókember, az Álom luxuskivitelben és megannyi más hollywoodi szuperprodukció kedvelt otthona. Mennyezetét intarziaberakások díszítik, könyvállománya több százezres nagyságrendre rúg.

Pinterest

Υπηρεσιακή Μονάδα:

Εφορεία Αρχαιοτήτων Ημαθίας

Τ.Κ. 59031, Βεργίνα (Νομός Ημαθίας)

Τηλέφωνο: +30 23310 92347
Email: efahma@culture.gr

Με την αποκάλυψη των βασιλικών τάφων των Αιγών, το 1977, άρχισε αμέσως η συντήρηση των περίφημων τοιχογραφιών που τους διακοσμούσαν. Παράλληλα, δημιουργήθηκε επιτόπου εργαστήριο συντήρησης για την διάσωση και αποκατάσταση των εξαιρετικά σημαντικών κινητών ευρημάτων που περιείχαν. Για την προστασία των βασιλικών τάφων κατασκευάστηκε το 1993 υπόγειο κτίριο που εγκιβωτίζει και προστατεύει τα αρχαία μνημεία, διατηρώντας σταθερές τις συνθήκες θερμοκρασίας και υγρασίας, πράγμα απαραίτητο για την διάσωση των τοιχογραφιών.

Το κτίσμα αυτό εξωτερικά έχει τη μορφή χωμάτινου τύμβου, ενώ στο εσωτερικό του εκτίθενται από το Νοέμβριο του 1997 οι θησαυροί που βρέθηκαν μέσα στους βασιλικούς τάφους.

Υπηρετώντας το ουτοπικό όνειρο της "αιώνιας" διατήρησης, η σύγχρονη τεχνολογία επιστρατεύεται για να σταματήσει τη φυσική διαδικασία της φθοράς. Το αρχαίο αντικείμενο καθαρίζεται, συντηρείται, "αποκαθίσταται" και εκτίθεται στο κοινό αποξενωμένο από την πρωτογενή λειτουργία του. Ό,τι "πέθανε" και θάφτηκε, ακολουθώντας το νεκρό στον τάφο του, μπορεί ίσως να επιστρέψει κάποτε ξανά στο φως, όμως ποτέ πια δε θα είναι αυτό που ήταν.

Ο τρόπος έκθεσης οφείλει να σέβεται τη μορφή και το χαρακτήρα του, ωστόσο δεν μπορεί παρά να εκφράζει την αισθητική των συγχρόνων στις ιδεολογικές ανάγκες των οποίων απευθύνεται. Με γνώμονα αυτές τις σκέψεις επιλέχθηκαν για την έκθεση φόρμες αυστηρά λιτές, διαχρονικά γεωμετρικές και υλικά μοντέρνα και ουδέτερα που ανταποκρίνονται στις πιο αυστηρές προδιαγραφές συντήρησης: μέταλλο, κρύσταλλο, θαμπό αλουμίνιο, συνθετικό γυαλί. Χρησιμοποιήθηκε ό,τι καλύτερο διαθέτει η σύγχρονη διεθνής τεχνολογία στον τομέα της μουσειογραφίας, μετάλλινες, στεγανές, αυτόνομα κλιματιζόμενες προθήκες, κρυστάλλινες οπτικές ίνες, μετάλλινα, ηχοαπορροφητικά πετάσματα, πολλαπλά ηλεκτρονικά συστήματα ελέγχου, ώστε να εξασφαλίσουμε τις καλύτερες δυνατές συνθήκες προστασίας και διαρκούς συντήρησης για τα ευρήματα, χωρίς ωστόσο να θυσιάσουμε την ατμοσφαιρικότητα που έπρεπε να έχει αυτή η έκθεση που θέλει να απευθύνεται όχι μόνο στη λογική αλλά και στο συναίσθημα.

Παίρνοντας ως αξίωμα την ιδέα ότι ο θάνατος, το παρελθόν, το χώμα και η λήθη είναι σκιά και απουσία χρώματος, ενώ η ζωή και η μνήμη είναι φως και χρώμα, οι εμπνευστές αυτής της έκθεσης δημιούργησαν έναν κόσμο σκιών, όπου πάμφωτα και θερμά βασιλεύουν τα αρχαία αντικείμενα και όπου, εκτός από τα μνημεία, το μόνο χρώμα είναι η πορφύρα, υπαινιγμός του αίματος των βασιλικών νεκρών. Το σκοτάδι που βασιλεύει στο χώρο γεννά δέος, κάνει τις φωνές να γίνονται ψίθυροι και υποβάλλει την ατμόσφαιρα της χώρας των νεκρών, όπου ο επισκέπτης πλανιέται ξετυλίγοντας το κουβάρι της μνήμης.

Fotó: Pinterest

A cikk forrása: Múlt-kor

Az ókori görög papiruszok és kőtáblák tele vannak bájitalokkal és varázslatokkal

Ebenezer Brewer: Kirké és disznói (1892)

A görög varázslással először Homérosz műveiben találkozunk: az Odüsszeiában a főhős Odüsszeusz találkozik a boszorkányszerű Kirké istennővel, aki varázserővel bíró bottal, azaz rabdosszal rendelkezik, és olyan varázsitalt kever, amely disznókká változtatja Odüsszeusz legénységét. Az Íliászban Heléna egy fiktív, feledést és boldogságot hozó italt, nepenthét önt férje, Menelaosz és katonái borába. Később Akhilleusz elesett unokaöccse, Patroklosz szelleme is feltűnik, továbbá azt is leírja Homérosz, hogyan szerzi meg Héra istennő Aphrodité szerelmi amulettjét, hogy magához csábítsa hűtlen férjét, Zeuszt. Az Odüsszeia utolsó könyvében Akhilleusz és Agamemnón szellemeivel Hádészban találkozik az olvasó.

E sorok bemutatják, milyen varázslatokban hittek a görögök a bronzkor végén (körülbelül a Kr. e. 13. század). Az évszázadok során ezek a történetek tovább éltek, és bizonyára hatással voltak a mágia későbbi fogalmaira is. A Kr. e. 6-5. században élt Pindarosztól e későbbi korok mágiájáról is vannak ismereteink. Költeményeiben leírja, hogyan kerülnek a holtak Hádész birodalmába, és ítéltetnek meg. Költeményei más fennmaradt töredékei Élüszion paradicsomi tájairól szólnak, illetve a lélekvándorlásról és újjászületésről.

Pindarosz emellett ír Médeiáról is, az aranygyapjú mítoszából ismert felállással szemben azonban itt Iaszón akarja elnyerni Médeia szívét, ezért Aphrodité segítségéhez folyamodik. Aszklépioszról, a gyógyítás istenéről írva bemutatja, az ókori görög gondolkodásban milyen homályos volt a határ a „konvencionális” és a varázserejű gyógyítás között. Az orvosi eljárásokban együtt alkalmazzák a ráolvasásokat a gyógyszerekkel, a „pharmakón” egyaránt jelenthet gyógynövényt és varázserejűnek tartott italt – mindkettőt fogyasztották, illetve alkalmazták amuletteken.

Általában véve az ókori görögök – ahogy előttük az egyiptomiak, utánuk pedig a rómaiak – igen babonásak voltak. Amióta létezik az emberek között a vallásos hit, mindig voltak, akik annak „sötét oldalával” kacérkodtak, és az ókori Görögország sem volt ez alól kivétel. Több mint 1600 olyan kőtábla került eddig elő, amely „katadeszmoszt”, azaz átkot vagy megkötést tartalmaz. Többnyire a társadalom alsóbb rétegei alkalmazták ezeket, az átkot gyakran pereskedés, kereskedelmi rivalizálás, illetve viszonzatlan szerelem váltotta ki. Elkészítőjük kiereszthette ezeken keresztül negatív érzéseit, mint a dühöt, az irigységet, rosszindulatot és bosszúvágyat.

Fotó: Pinterest

A Dublinban található könyvtár számos különlegességgel büszkélkedhet.  XVIII. századi épületrészében közel 200.000 régi könyvet találhatunk, de a VIII. századi Kellsi-kódex kézirata is fellelhető az intézményben, mely egyben a könyvtár legértékesebb darabja is. A könyvtárat írók és filozófusok márvány mellszobrai díszítik. Ez az ország legrangosabb egyetemi könyvtára, minden könyvből, melyet Írországban kiadnak, egy példány ide vándorol.